A műszakit és a mohácsi talit követően az alábbi fejlesztések, javítások voltak elvégezve az autón:

Beltér
- kicseréltem az ajtókat rögzítő csavarokat szép sárgákra (2016. május)
- a beltéri dolgokat a kapkodós összerakást követően kiszedtem, és alaposabban helyeztem vissza (kárpit rögzítések, patentok, stb)
- évek óta tároltam egy szép állapotú hátsó ülés szettet, aminek sárga szivacsos részét sajnos az egerek kicsit megrágták (a polc tetején voltak tárolva!!!). A hiányzó szivacs részt tömítőhabbal pótoltam (2016. május)
- belaktam a csomagteret (2016. június)
- egy klubtagunk jóvoltából a nekünk szükséges mértékű hangrendszer beszerzésre került (JBL Charge 2+ bluetooth-os hangszóró . A beszerzésnél a fő szempont az volt, hogy beférjen a műszerfal alatti kispolcra. (2016. június)
- tükrös napellenző került az autóba (2016. június)
- több szivargyújtóból sikerült egy olyat összehozni, amely pont az ablakmosó kézi pumpa helyére beépíthető volt. A vakdugóját pedig megoldottam a pumpa gumijából. (2016. július)
- a nyár során beszerzésre került egy működő szakaszos ablaktörlő ütemszabályzó, amelyet a műszerfal alá rejtettem el. (2016. augusztus)


Külső
- fiókban voltak új emblémáim, azonban a beszerzett patentok valahova elbújtak. Azóta is azon a "tuti helyen" vannak. Próbáltam beszerezni újakat, de nem ment könnyen. Ideiglenes megoldásnak szántam, hogy hűtőmágnest ragasztok az emblémák hátuljára, és így helyezem fel az autóra. A terv bevállt, és lehet így is marad, mert könnyű tisztán tartani az embléma környékét (2016. június)
- kicsit zavaró volt, hogy a jobb oldali légbeömlő lefalazott belső nyílásának színre fújt lemeze látszott a légbeömlő alatt. Ennek eltűntetésére egy fekete műanyag lemezt aplikáltam a légbeömlőre. (2016. augusztus)
a jobb oldali tükör elég bizonytalanul állt a helyén, a rögzítési fülek elég betegesek voltak. Sikerült szerezni új és használt darabokat is, amivel a probléma megszűnt. (2016. október)
- Pár éve Marczin Robi varratott a polskira passzuló plüss takarót. Erre az ötletre alapozva már évekkel ezelőtt megvettem az anyagot egy hasonló takaróhoz, azonban a kocsim állapotát figyelembe véve nem siettettem a megvarrást (nagyon poros autót nem lehet letakarni). Mivel az autó már használatban volt, rendszeresen tudtom takarítani, így édesanyám megvarrta a takarót (2016. augusztus). A takaróhoz tökéletes kiegészítő a 2015-ös krakkói talin vásárolható ponyva.

Műszaki dolgok
- júliusban eljutottam Veszprém egyetlen futóműveséhez, ahol ráfér az autó az aknára, és meg van a kellően pozitív hozzáállás a munka elvégézéhez. A szakember nem kevés munkával hozta ki azt, amit ebből a futóműből ki lehet.
- a kerékösszetartást rendszeresen állítanom kellett, ahogy kezdett beállni a laprugó. A csúcs a lengyel túra volt, ahol teljes menetfelszereléssel, és 10 napi cuccunkkal megpakolva tulajdonképpen a gumibakokon ült az autó. Szerencsére a Gyula-KG páros nyári tali előtti lengyel túrája során tudott szerezni nekem egy fordított szemes laprugót, amelyet meg is utaztattam a lengyel túra során, szerencsére nem kellett az útszélén cserélni. Szeptemberben kicseréltem a régit az újra. Most még magas az autó eleje, de bízok benne, hogy ül még lentebb.
- a fordított szemes laprugó berakása után még egy lemaratott laprugó tartó bak került az autóba 
- a később részletezésre kerülő lengyel túra során az olajdekni tömítés itt-ott eresztett egy kis olajat. Az út során a csavarok utánhúzásával korrigáltam a folyást, majd itthon kicseréltem a tömítést.
- szintén a lengyel túra során a nívópálca lötyögős lett. Volt nálam (Vagy kaptam?) másik, de az se bírta sokáig. Végülis a bandázsszalaggal történő megtekerés segített a lötyögésen.
- őszi taliról hazafelé volt egy kis kontakt hiba Székesfehérvárnál, az irányjelző reléről csúszott le egy saru.


Autózások + Találkozók + Nyaralás
Mivel az autó üzemképes volt, és érvényes műszakival rendelkezett, ezért tavasztól-őszig sokat autóztunk vele. Néha céltalanul az élményért, néha társaságban, néha kicsit muszájból.

A 126beach idén is elég sok munkát jelentett számomra, de azért jutott idő autózásra, és jó ízű beszélgetésekre. A résztvevők szavazati alapján kaptam egy 2. legszebb autó díjat, amelyet ezúton is köszönök mindenkinek. 

Az idei nyaralásunkat a varsói lengyel találkozóval szerveztük össze.
Mivel más polskisok csak a találkozóra mentek, ezért én a szokásosnál kicsit több alkatrésszel készültem, hiszen nem kevés kilométer várt még ránk a találkozót követő napokban.
Az odaútra egy 5-6 autós csapat szerveződött össze, Esztergomnál gyülekeztünk csütörtök este 10-11 körül. A rendszeres kerékösszetartás állítást leszámítva problémák nélkül haladtunk Varsóig (~800 km). Az éjszaka kellően hideg volt a Tátrában (5-6 fok), de legalább friss maradtam a szerpentinen történő duplakuplungolós visszaváltáshoz, amelyet elég gyorsan kellett véghez vinni ahhoz, hogy a maradék lendületünk ne vesszen el.
Az érkezés 13-14 óra körül történt, kissé fáradtan, de szerencsésen.  A találkozó kellemes volt, többnyire a Varsó városát ismertük meg. A szervezettség kicsit alacsonyabb színvonalú volt, mint az egy évvel korábbi találkozón, de a magyar csapat lefoglalta magát.

A találkozó hétfőig tartott. Mi ekkor Gdansk felé vettük az irányt (~400 km). Itt egy külvárosi, de tengerpart közeli panzióban töltöttünk pár napot. Az időjárás miatt volt alkalmunk bejárni a környéket. (Gdansk belváros, Stutthof, Krynica Morska)

Csütörtökön egy rendkívül ingerszegény 500 km-es autózás várt ránk. Gdansk-ot elhagyva a GPS bemondta, hogy "menj egyenesen 370 km-t"...hát ez 80 km/h-s átlagsebességet és 1 tankolást figyelembe véve minimum 5 óra, bármiféle irányváltás nélkül. Aznap Kielcéig mentünk, ahol egy rövid városnézést követően megszálltunk. 
Másnap reggel Reményi Zoli üzenetben küldött egy képet, amelyen a kocsim áll az aktuális szállásunk mélygarázsában. Nem igazán értettem a dolgot, de kiderült, hogy egyik facebook csoport tagja kapta le az autót.

A pénteki etap egy Kielce-Debrecen táv volt (~500 km). Visszasírtuk az előző napi unalmas autópályát. Útvonalunk lengyel és szlovák részén többnyire mellékutakon vezetett. Szlovákiába érve voltak olyan színes falvak, ahol még csak lassítani sem akartunk... Magyarországon szerencsére már tudtunk autópályát használni.
A hétvége idejére (Debreceni Virágkarnevál) egy közvetett ismerős külvárosi kerti házánál parkolt az autó.

A hazavezető út egy könnyed 370 km volt, az M3-M0-M7-8 utakat érintve. 
A teljes táv kb 2700 km lett, mindössze a korábban említett apróbb hibákkal. A távon fény derült rá, hogy a kilométerszámláló 6,5 %-kal kevesebb kilómétert számlál a valóságban megtettnél. Ezzel a korrekciós tényezővel számolva a teljesen dugig pakolt autóval, 2 személlyel 5,4 liter/100km-es átlagfogyasztás jött ki.



Az ősz során rendszeresen autóztunk erre- arra, így esett ez a Tarjáni talikor is.  DKW hozott össze egy kellemes hangulatú hétvégét. 

A fent említett javítgatások, fejlesztések megtörténtek, majd október 24-én letéliesítettem az autót. Kipakoltam a tél során szükséges szerszámokat, kiszedtem az akksit. Elvégeztem egy alapos külső-belső takarítást, majd letakarva, leponyvázva garázsba került az autó.

Ami 2017-ben megoldásra vár:
- az elefántfülnél elengedett a ragasztás a zsanér és az üveg között
- kicsit nehezen járnak az oldalüvegek
- váltó szinkronizálás
- kicsit még mindig magas a kocsi eleje, de lehet beül majd. Még nem sok kilométert mentem az új rugóval
- van 1-2 beépítendő dolog még

A műszakiig vezető út

2016 év elején miután az oldalablak flokkolt vízlehúzói a helyükre kerültek, teljessé vált az autó üvegezése. A zárt kocsiszekrénynek hála le tudtam mosni az autón a 2014 óta felgyülemlett port.

Az év elejének nagyobb mozzanata volt, hogy helyére került a váltó és a motor. A beszereléssel egy nagyobb gond volt, a motortartó rugóval megszenvedtem. Annyira erős volt, hogy csak úgy tudtam helyére rakni, és a rögzítő csavart bekapatni az anyába, hogyha előtte "össze Lajoskáztam" a rugót.
Az indítás elsőre az önindító téves összeszerelése miatt ütközött akadályba. Vicces dolog ez a villa beszerelési irány.
A következő bökkenő az új AC hibája volt. Nem nyomott semmit. Az utoljára 2010-ben használt AC-val viszont meg volt az első indulás. Az új AC-t sikerült megjavítani, 90 °-kal el kellett fordítani a tengelyét, amelyet így már mozgatott a lökőrúd. Hiába..."mindenből a régi a jó"
A karburátor volt következő problémás pont. Az alapjáratot gyönnyörűen tartotta, azonban fordulatra benzin hiányból fakadóan leállt.
Bizony a felújított karburátorba az évekig tartó tárolásban kikristályosodott a benzin,  eltömítette a főfúvókát, ami bele is ragadt a házba. A megoldást egy szárazjeges tisztítás, és sokkspray jelentette.
Miután a karbi jó volt, még cserélnem kellett egy hibás marelli kondenzátort a teljes boldogság érdekében.

Miután önerejéből mozgóképes lett az autó, kihasználtam a garázssor adta 50 méteres távolságot arra, hogy kicsi csillapítsam polski-hiányomat

A fék tökéletesítésével még elszórakoztam sok időt, egyszerűen nem akart igazán jól felkeményedni. Kiderült, hogy a meglévő fékpofa szetten állásukban elöregedtek az önbeállók, és ez nehezítette a légtelenítést. Vettem egy autóra való MAFF-ot, és máris minden működik.


A zárt kocsiszekrény miatt a beltér egyre több egysége került a lakásomból a kocsiba, mivel a körbe üvegezésnek hála már nem koszolódott annyira a beltér.
Felkerültek az ablaktörlők, a tükrök és lökhárítók is, berendeztem a csomagteret. A lökhárító elég csálén állt, de a lökhárító és tartója közötti átpozícionálással elfogadható eredményre jutottam.

Áprilisban németországi ismerettségen át jutottam hozzá 4 db új Nankang 175/50R13 gumihoz, amelyek fel is kerültek az előző évben felújított felnikre.

Április elején kértem egy három napos útvonalengedélyt. Első órákban csak a garázs körüli háztömbnél köröztem, figyeltem az autó viselkedését. Egy másik nap elmentem fék és lengéscsillaító mérésre. A fék gyönyörű, a lengéscsillapító értékekek tragikusak. Hát ugyebár a kicsi ültetés...a széles gumik...hiába újak a lengéscsillapítók.
A műszeregység km számlálóját korábban nulláztam, de a használatba vételkor 3 km-nél megállt. Végül 3 különböző számlálóból tudtam egyet összerakni, amely a sebességet pontosan mutatja.
A bőségesebb használat során kiderült, hogy a váltó összerakás annyira nem sikerült jól, kicsit hangos az 1-es sebesség fokozat, illetve a szinkron gyűrűk nem teszik a dolgukat. 


Május elején vérszemet kaptam, hogy műszakival, vagy útvonalengedéllyel, de a polskimmal megyek a tavaszi talira.
Lett is vizsgaidőpontom a találkozót megelőző csütörtökre. Akkor a sorra se jutott el az autó, de a bizonyos félreértéseket egy hosszúra nyúlt délután során korrigálni lehetett. Az autót még aznap este elvittem a vizsgaállomásra, mivel éjfélkor lejárt a 3 napos engedélyem. Péntek reggel sikeres vizsgát tett az autó.


Délután nekivágtunk Mohácsnak. Az útközben semmi probléma nem adódott, csak az egyre változó laprugó miatt ment el a kerékösszetartás, aminek minden kanyarban jelentkező keréksírás lett a vége. Az eredmény egy mégjobban elkopott régi téli garnitúra, és egy szombat délután összetartás állítás lett.
A sok gratulációt és érdeklődést köszönöm!


Természetesen az autó sem volt késznek nyílvánítható állapotban, de a műszaki vizsga mindenképpen egy mérföldkő volt a felújításban. 
Ezúttal ragadnám meg a lehetőséget, hogy ismételten megköszönjem a segítséget mindenkinek, aki bármilyen formában segített az építés során!!!


Folyt. köv.

Hallo!

Már a műszakin is neccesen feleltek meg az első lengéscsillapítók és én is éreztem a gyengeséget, ezért nem akartam tovább halasztani a cseréjüket.
Interneten megrendeltem a Monroe lengéscsillapító párt.
Baráti segítséggel hozzámjutott Gyula rugoösszehúzója, amit ezúton is köszönök.
Egyik októberi héten került sor a cserére. Kiszedtem a jobb oldali lengéscsillapítót, majd gördeszka és krokodilemelő segítésgével arrébb forgattam a kocsi elejét. Így fértem hozzá a bal oldalához is. A spirálrugókat elvittem rugókovácshoz, hogy összébb nyomja őket 4 cm-rel.
Másnap következett az összerakás. A rugóösszehúzó segítségével nem volt nehéz.
Az ültetés is megtette a hatását, normálisabban áll a kocsi. Eddig alapesetben is legalább 10 cm távolság volt a sárvédőív és a kerék között. (Baleno betegség) Megmértem a hátsó rugók paraméteret is. Azokat kicsit erősebbre kéne cserélni majd.

A csere és ültetés után egy futóműellenőrzésen is jártunk. Összetartás kellett csak állítani.

Pár helyen javítottam az alvázvédő réteget is, hogy ne kezdje ki jobban a rozsda a kocsi alját.

A téligumik cseréje is aktuálissá vált, mert már elég rosszul tapadtak a használatban lévők.
Nézegettem a kínálatokat, és ár-érték arányban a Barum Polaris 3 volt a kiszemelt gumi.
Pont a beszerzés hetére esett egy céges budapesti utam, így megnéztem pesti gumisok kínálatát is a neten. S pont beleakadtam vaterán egy ilyen típusú, nekem megfelelő, alig használt garnítúrába. Az üzlet létrejött.
Az elmúlt hétvégén pedig felszereltettem a télifelnikre a gumikat, és már jöhet is a tél.

Öröm és boldogság.

Lassan ideje megírnom a januári összefoglalót, meg akkor már a februárit is.

Emlékeim szerint januárban semmi nem történt, tanultam a vizsgáimra. Na jó, tanulás közben sok-sok időt csesztem el vaterázással, ezáltal jutottam sok-sok új alkatrészhez. Többségük csak tartaléknak kell, hogyha szükség van rá, akkor legyen.

Februári 13-14-15 -én került sor a szokásos év eleji kötelező szervízre.
Péntek délután értem haza Veszprémből, majd egyből neki álltam ténykedni.
Leeresztettem az olajat a motorból, levettem az olajteknőt. 2 csavarral feltettem egy régebbi használaton kívülit, amit nyugodtan támasztok alá, mert kárt már nem tehetek benne(már be van horpadva).
Következett az olajszűrő tisztítás és vezérműlánc és főtengely szimmering csere. Különösebb komplikáció nem adódott, azt leszámítva, hogy a "polski fiat" csomagolású új vezérműlánc laza volt. Ismét éljenek a ma kapható alkatrészek. Csanak tanácsára a feszítők állítgatásával feszesebbre sikerült varázsolni az apparátot. Egy kis piros takony segítségével össze is szereltem a vezérlést. Este még gyorsan kiszedtem a motort, majd nyugovóra tértem.
Szombaton Petike váltóját ütyködte Áron és Pet az aknán, addig én a boncasztalon belső főtengely szimmeringet cseréltem. Szerelgetés közben feltűntek a furulyagumik halálnak betudható olajfoltok is, ígyhát azokat is kicseréltem.
Közben Áron kipucolta a karbit is.
Motorberakás után felraktam az olajteknőt, feltöltöttem a rendszert olajjal, beállítottam a gyújtást, majd röffent is a szerkezet.
Vasárnap másodszor is megheggesztettük az ülésemet. Pár héttel korábban már egyszer eltörött a vezetőoldali ülés egyik merevítője, de az akkori heggesztés nem tartott 1 hétnél tovább. A legutóbbi javítás nagyobb sikert aratott (eddig).
Ettől a karbantartástól érezhetően kellemesebb hangja lett a kocsinak és még jobban is megy.

Hétfőn Áronnal tettünk egy kört a tavaszi találkozó programjait meglesve, itt 1-2szer kicsapta a GPS töltő a biztosítékot, ennek később majd lesz jelentősége.
Szerdán délután még voltam Bálintnál, a hátsó kerékcsapágy hézagokat állítottam, valamint kicseréltem a bal hátsó spirálrugót egy kevésbé ültetettre, így nagyjából normálisan áll már az autó. Kerékösszetartás állítás után elhagytam a helyszínt, és vártam a pénteket.

NA és akkor múlt hétvégén jártunk Aggteleken is.
Pénteken fél 10kor akartam indulni, rajtam kívül álló okok miatt (áááá semmi köze Brigihez ) csak 10kor sikerült. Hipp-hopp fent voltunk Budapesten, ahol elöszőr a Motopolnál, majd a Báró-Kernél (friss klubbolt) vásároltam picikét, majd irány Gyöngyös, ahol már várt minket KeMa(négyzet), Cincinlovag(négyzet) és Pocok.
Rövid érvelés után nekivágtunk a Mátrának, ahol boboztunk egy gyorsat, majd folytattuk utunkat Brazílián át Aggtelek felé. Este laza evés, majd kevésbé laza ivás után 4 körül kerültünk ágyba.
Másnap gyönyörű Szlovák tájakon át autóztunk Betlérre turistáskodni, majd vissza. Aggteleken egy kis pörgés-forgás, jégcsap-harc és barlang látogatás volt program. Esti program a szokásos, de szerencsére éjfélkor már alvás volt.

Vasárnap nem húztuk sokáig az indulást, mert elég nagy út várt ránk. Cincinlovagékkal 10kor elindultunk, ezúttal a Eger felé vettük az irányt, amit nem is bántunk meg, mert megint iszonyat jó helyeken jártunk.
A M3-as pálya végén egy gyors elköszönés erejéig megálltunk, majd folytattuk utunkat Győrig, ahova 3-ra értünk, összesen 320 km megtétele után. Ebédelés és pakolás után fél 5 után indultunk Rábahídvégre (Szombathely mellett található), de előtte még egy tankolás.
Itt produkálta az autó az egyetlen meghibásodását a hétvége alatt:
A benzinkúton üzemeltem volna be a GPS-t,de elkezdett a központizár furcsán viselkedni. Gyújtást adtam, akkor zárta az ajtókat, de indítózni nem tudtam, meg hasonló mókák. Megpróbáltam, hogy akksisarut leszedem, és visszarakom, de semmi változás. Ekkor bevetettem az "5 Ft-os trükött", amivel lett gyújtásom, de indítózni még mindig nem tudtam, de azt is megoldottam "csavarhúzós trükkel" (ekkor szídtam a túlbonyolított elektromos rendszert, és áldottam a felfedezett kiskapuit). El is indultam Pápa felé, de egyszer csak kinyílt az ajtóm, amikor villantottam egy lámpa nélkül közlekedő szembejövőnek. Hát mondom ennek fel sem tréfa, nem lenne vicces, hogy minden refi kapcsoláskor kinyílna az ajtó. További próbálgatáskor kiderült, hogy vészvillogó kapcsoláskor is nyílik.
Meg is álltam, hogy kikutatom a bajt. Első tippem a szivargyújtó külön szálon és helyen lévő biztosítéka volt, Ugyanis a GPS szivargyújtója elég buzi, már többször is kiütötte a biztosítékot, amikor nem kellő figyelemmel dugta be az ember. Azzal semmi baj nem is volt, lévén vagy legutoljára csak egy 30A-os biztosítékot tudtam betenni, tehát nem azt ütötte ki a rövidzárlat. Vetettem egy pillantást a biztosíték táblára is, ahol szembetűnt, hogy az 1-es számú nem oké. Kicseréltem és minden rendbe jött és folytattuk utunkat. Ez van, amikor az ember túlságosan hozzászokik a túlbonyolított elektromos rendszerhez, és a legevidensebb hibára már nem is gondol.

Szóval haladtam a Győr-Pápa-Devecser-Rábahídvég útvonalon, az utolsó 70 km persze szakadó hóban, de az aszfalt csak nedves volt, úgyhogy csak a lámák akadályoztak hosszabb-rövidebb ideig. Fél 7kor érkeztünk meg Brigiékhez. Itt is evés-ivás(madjnem több kaja volt ott, mint Aggteleken a 30 emberre), pakolgatás, majd 8 óra után indulás Veszprémbe. Végig szakadó hó, aszfalton is, de a tapadással nem volt gond, 80-90 km/h-t lehetett tartani.
Fél 10kor állítottam le a kocsit a kolesz parkolóban. Vasárnap 530 km-t a hétvégén meg majdnem 1000-et tettünk meg a kis elektromos gubancot leszámítva gond nélkül.
A találkozót köszönjük mindenkinek, igazán jól éreztük magunkat!
Képeim itt láthatóak: http://picasaweb.google.hu/gy.valastyan/Aggtelek2009022022#


Ma kicsit állítottam a benzin-levegő keveréken, mert nem úgy indul az autó, ahogy szerelés előtt. Valamint kicseréltem a törött első rendszámtábla tartót, ugyanis Aggteleken kicsit keményebb volt az a hókupac - amibe belementem -, mint gondoltam.

Szombati frissítés: kicseréltem a szelepfedél-tömítést, mert elfingta magát. Kicsit megtörölgettem a motorteret, majd állítottam a kuplung holtjátékon.

(jah és még Aggteleken vettem 2 első hótálcát Pocoktól!)